Lássuk be, a „divatpunk” szó magában véve óriási ellentmondás. Nyílván, a szó a magyar köznyelvben az olyan zenekarokra vonatkozik, akik a klasszikus punkok megjelenésével és zenei eszközeivel futottak be, a punk mozgalom eszmeisége nélkül.

Az angol nyelvben az általunk használt divatpunk kifejezéshez leginkább a punk-pop áll a legközelebb. Az egyik legnagyobb nemzetközi zenei adatbázis, az allmusic.com így definiálja a zenei irányzatot:

„A punk-pop a grunge hatására alakult ki, a power pop dallamvilág és akkordok, és a punk gitárhangzás és tempó vegyítéséből. A Green Day és a Weezer voltak az első zenekarok akik népszerűsítették az alternatív rock ezen irányzatát, 1994-ben.”

Hogyan ismerjük fel a punk-popot? A popzenéhez hasonlatosan mindenképpen könnyen emészthető nótákra kell gondolnunk, amik ritkán lépik túl a bűvös három perces hosszúságot.

Akárcsak a Beatles vagy a Ramones dalai, többnyire három-négy akkordra építenek, egyszerűségükben rejlik nagyszerűségük, mindehhez fülbemászó dallamok párosulnak.

A rövid terjedelem és a dinamika jegyében a punk-pop szerzeményekből általában hiányoznak az elnyújtott, „gitárhős” szólók.